Erdős Olga - Sós vizeken át…

(Patríciának)

Sós vizeken át látlak olykor,
s alig hiszem el, hogy vagy.
Már nem emlékszem,
milyen volt a mozdulat

Erdős Olga - Világvándor(om)

Lépted vörös sivatag mindent belepő homok szele,
Arcod fjordok által ölelt öböl csillanó tele.

Illatod a végtelen óceán kéklőn sós hulláma,

Erdős Olga - Negatív bolygóállás

Amikor senkihez sincs türelmem,
Amikor hard rock zúg a fülemben.
Amikor körmöm a hátadba vájnám,
Amikor nem kérdezném: „fáj tán?”

Amikor mosoly nélkül, megvetően nézek,
Amikor mindezért elnézést sem kérek.

Erdős Olga - (h)óvárosi séta

szeretnék a téli Párizsba szökni Veled
vagy Prágába csak úgy kimondani a neved
ahol nem értenek és te sem értesz mást
ahol mindent feledve csókoljuk egymást
az utcán hideg-csípte arccal nevetnénk

Erdős Olga - A vadászó nő

Ősi ösztön újra éled,
elég, ha csak látlak téged.
Vágy zsongítja el a fejem:
meddig játszod még ezt velem?

Kívánsz, tudom, érzem rajtad.
Hány csókot ad vajon ajkad?
Hátrálsz egyet, óvatos vagy.
Erőd úgy is hamar elhagy.

Erdős Olga - Hangulatok

Olykor pirosló csipkebogyó vagyok,
az új búza frissen sült kenyere,
(Benned mosolygós emlékeket hagyok)
gesztenyelevél sárguló tenyere.

Máskor hó súlya nyomja tűlevelű karom,
éhes őz rágta törzsem most is ugyanaz,
(Odúdba riaszt tőlem a fagyos hatalom)
zord szél tépte hajam fűzfaág-zuhatag.

Erdős Olga - Őszi töredék

Néha rám töröd emléked ajtaját.
Csak az ősz jött el – ámítom magam.
Ő idézi bennem hangod dallamát,
hulló levéllel némítva szavam.

Erdős Olga - Szükségletek

Falat kenyér - 
napok, hetek, hónapok
csak ennem adj -
többet nem akarhatok.

Egy korty ital - 
éjjelek és nappalok
csak innom adj -
különben szomjan halok.

Erdős Olga - Tavasz

(haiku)

Rügyektől terhes
ágak között rigófütty
trillája kúszik.

(2009-04-01)

Erdős Olga - Egy év után

Meghitt mindennapok percei
bújtatnak újra és újra hozzád,
ahogy puha érintésekké szelídült
egy év után a veled-élt valóság.
Egy futó simítás, egy csók a szádra,
elkísér jártunkban-keltünkben a lakásba.
Tegnap ünnep volt, és a múlt lepergett előttem:
láttalak, ahogy ernyőt tartasz fölém az esőben.

Erdős Olga - Ji-King

Lehet-e
kérdőjellé formálni a szorongást,
ős, kínai jelektől várni a csodát,
három érmével játszani a sorssal
 - fej vagy írás alapon,
többértelmű mondatokban
fellelni az egyetlen kiutat,

Erdős Olga - lilith

(Galdrnak)

bűntelen is bűnös
szép férfi arcod,
rajtad a jel -
hát itt vagyok, ádám,
hogy ma oltár elé vezess,
és légy, hisz vagy:
az örök vesztes,
túl gyarló, túl emberi

Erdős Olga - Esőtánc

Hajnal van, épp hogy megvirradt,
a horizont alján vöröslik a nap.
Felhő sincs az égen, az eső mégis esik,
dobol a tetőn, kezeink egymást keresik.

Erdős Olga - Zorba táncra hív

Nálad élesebbek a színek,
vakít a fehér és a kék.
Itt szélmalmok a szívek,
és a tengerben elveszik az ég.

Kúsznak fel a domboldalon,
a zsalugáteres házak. 
Kereszt feszül a kupolákon,
én a mólónál várlak.

Erdős Olga - Láthatatlan kötelék

Űz hozzád, szorít,
nem ereszt.
Üvölteném, de csak
némán ejtem ki 
nevedet.

Könnyek
fájdalmas szenvedélye.
A „majd egyszer”
örök reménye.

Erdős Olga - Most kellene

Most kellene kimutatnom pedig,
kimondani, mert most vagy itt,
most, hogy minden más, mint eddig,
hogy az Egész sok apró darabja
annyi év után végre összeállt.

Erdős Olga - Reggel

Úgy látom magam néha
akár egy moziban,
mikor peregnek a kockák:
a nő reggeli napsütésben
teát főz, kenyeret vág.
Ezerszer látott mozdulat,
ahogy a konyhapultnál állva
várja, hogy forrjon a víz,
és a háttérben zene szól:
Breakfast at Tiffany's
a Deep Blue Something-tól.

Erdős Olga - Borostyán

(haiku)

Örök-fogoly perc
őrzi utolsó röptöd
szitakötőszárny.

(2007-05-07)

Erdős Olga - Lassan kifolyik

Lassan kifolyik kezeim közül,
mint a víz, vagy egy marék homok, hiába szorítom, megfoghatatlan.

Néha alig moccan, csak halkan koccan, akár a kanál a tányér alján, majd szinte rohan -
utolérhetetlen.

Erdős Olga - A tizedik napon

Téged rejtett a múlt fanyar
szeder-íze, pipacsok lobogása,
cipőm sarkának minden koppanása
a csillagok alatt.
Benne voltál az egyszer volt
álmokban, a ki nem mondott
szavakban, az összes tétova
próbálkozásomban.