Meghitt
mindennapok percei
bújtatnak újra és újra hozzád,
ahogy puha érintésekké szelídült
egy év után a veled-élt valóság.
Egy futó simítás, egy csók a szádra,
elkísér jártunkban-keltünkben a lakásba.
Tegnap ünnep volt, és a múlt lepergett előttem:
láttalak, ahogy ernyőt tartasz fölém az esőben.
Pedig addigra már az összes őszi pocsolyábabújtatnak újra és újra hozzád,
ahogy puha érintésekké szelídült
egy év után a veled-élt valóság.
Egy futó simítás, egy csók a szádra,
elkísér jártunkban-keltünkben a lakásba.
Tegnap ünnep volt, és a múlt lepergett előttem:
láttalak, ahogy ernyőt tartasz fölém az esőben.
megforgattam minden falevélalakú érzelmem;
úgy morzsoltam napjaim, hogy a távolba
veszett álmok még véletlen se érjenek utol,
a szobába szállt origami madarat is csak lopva
néztem, és azt végképp nem reméltem, hogy
lesz majd valaki, aki tényleg komolyan gondol.
(2008-11-19/24)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése