Ornella Fiorini - A reggel és az este (Ed e’ mattina e sera)

Rajtakapom magam,
hogy gyermekkorom
antik színei után
vágyakozom,
melyek úgy hevernek ott,
mint kétszersült
a galamboknak,
melyek fent köröznek,
mikor változik az idő,
és e semmi közepén
rám tör a beszélhetnék

Daniela Raimondi - Email

Ma kora reggel találtam rá az elektronikus postaládámban. Még sötét volt és hideg, épp egy csésze teát iszogattam.

“Új üzenet érkezett” – aztán megláttam a neved a képernyőn. A levél tárgya: „Öveket becsatolni”. Elküldve éjjel 2 óra 51 perckor.

Egy aprócska összerándulás ott lent. Egy röpke percig tartó döbbenet. Egy meghatározhatatlan rosszérzés. A neved, több mint kétévnyi csend után.

Azt írod, hogy az új email címemre egy internetes böngészés alkalmával találtál rá egy irodalmi portálon és egy új fényképemre is. Azt mondod, hogy még mindig szép vagyok. Beszélsz erről-arról. De magadról keveset mesélsz, hogy most van egy kiskutyád, akit Charlie-nak hívnak, meg ilyen lényegtelen dolgokat.

Nem mondod, hogy elvetted-e feleségül. Hogy még együtt vagytok-e. Hogy boldog vagy-e.

Nincs is rá szükség. Egy boldog férfi nem tölti azzal az éjszakáit, hogy az interneten egy elmúlt szerelem után keresgéljen. Az Appia Antica* permetező esőjében lett vége, köddel, mely beborította a romokat és nehezen visszafojtott sírással.

Odakint még mindig sötét van. A tea már kihűlt, és én a te szavaid bámulom a képernyőn. A nevetéseinkre gondolok, rád, ahogy teli torokból dalolod a Guappariát** az autópályán. Milyen hamisan énekeltél, szerelmem…

Simone Magli - Zsivágó (Zivago)

Szemei fájdalommal és szerelemmel telve
kelnek át a szibériai sztyeppén
olthatatlan láng hajtja,
lelkét égeti, szétszakítja:
ez a remény.

Erdős Olga - Kékszakáll

A férfiről azt suttogták, hogy sötét titkai vannak, hogy veszélyes, de a nő nem hitt ebben. Hiszen ez a férfi nem is olyan rég ott állt előtte, és bár volt valami a szemében, amitől hűvös borzongás járta át, mégis azt kívánta, bárcsak közelebbről megismerhetné.

Ez a vágy hamarosan teljesült. A férfi is megkívánta, vonzotta a nőben rejlő mindent elsöprő életszeretet. Később a várába is elvitte, a nő pedig biztos volt abban, hogy ez a feltétlen bizalom jele. Lenyűgözte a kiismerhetetlen férfi és annak világa, ugyanakkor kicsit tartott is tőle.

Eleinte nem tűnt fel neki, hogy falat építenek maguk közé. Együtt közösen – a többiek miatt.

A nőben kérdések bujkáltak, amelyeket félt feltenni a férfinek, aki viszont szívesen hallgatott az érzéseiről. Úgy hitte, amit ad a nőnek, annak elégnek kell lenni ahhoz, hogy az elfogadja és szeresse.

Erdős Olga - Kalüpszó

Éleseszűnek, leleményesnek, hősnek és bajnoknak mondták, pedig csak egy férfi volt. Ahogy előtte állva én sem voltam Ogügié szigetének nimfája, sem Atlasz leánya, csak egy nő, akit az érzelmei irányítanak.

Néhány éve sodorta ide a tenger. Ma is emlékeszem arra a hajnalra.

A parton sétáltam, Héliosz felkelő korongja ibolyaszínűre festette a vizet. A napok óta bennem feszülő várakozás helyét az éjszakai vihar elmúltával békés nyugalom váltotta fel.

A lábaim egyből odavezettek, ahol ő feküdt. Még nem tért magához. Barna testét karcolások borították, és bőrére rászáradt a tenger homokja. Ennek ellenére is lenyűgözött erős karjának, izmos vádlijának látványa. Talán a csiklandozó napsugár ébresztette fel, talán az én pillantásom – sosem kérdeztem - , de amint ragyogó szemét rám emelte, valami ismeretlen borzongás futott át rajtam. Rajtam, aki istennő vagyok, és ebből kifolyólag örökéletű. Rajtam, akinek szépségével és termetével halandó nő nem vetekedhet.

Erdős Olga - Reggel

Úgy látom magam néha
akár egy moziban,
mikor peregnek a kockák:
a nő reggeli napsütésben
teát főz, kenyeret vág.
Ezerszer látott mozdulat,
ahogy a konyhapultnál állva
várja, hogy forrjon a víz,
és a háttérben zene szól:
Breakfast at Tiffany's
a Deep Blue Something-tól.

Erdős Olga - Borostyán

(haiku)

Örök-fogoly perc
őrzi utolsó röptöd
szitakötőszárny.

(2007-05-07)

Erdős Olga - Lassan kifolyik

Lassan kifolyik kezeim közül,
mint a víz, vagy egy marék homok, hiába szorítom, megfoghatatlan.

Néha alig moccan, csak halkan koccan, akár a kanál a tányér alján, majd szinte rohan -
utolérhetetlen.

Erdős Olga - A tizedik napon

Téged rejtett a múlt fanyar
szeder-íze, pipacsok lobogása,
cipőm sarkának minden koppanása
a csillagok alatt.
Benne voltál az egyszer volt
álmokban, a ki nem mondott
szavakban, az összes tétova
próbálkozásomban.