Erdős Olga - Lassan kifolyik

Lassan kifolyik kezeim közül,
mint a víz, vagy egy marék homok, hiába szorítom, megfoghatatlan.

Néha alig moccan, csak halkan koccan, akár a kanál a tányér alján, majd szinte rohan -
utolérhetetlen.

Csupán a naptár, a „megint
este” vagy a tortán a gyertya
jelzi, hogy mégsem
mérhetetlen.

Megállnék olykor, hogy nézzem
az utcán az arcokat, a fát a ház előtt,
de menni kell, nincs idő, és ez
feloldhatatlan.

(2008-02-29)