Ma kora reggel találtam rá
az elektronikus postaládámban. Még sötét volt és hideg, épp egy csésze teát
iszogattam.
“Új üzenet érkezett” – aztán megláttam a neved a képernyőn. A levél tárgya:
„Öveket becsatolni”. Elküldve éjjel 2 óra 51 perckor.
Egy aprócska összerándulás ott lent. Egy röpke percig tartó döbbenet. Egy
meghatározhatatlan rosszérzés. A neved, több mint kétévnyi csend után.
Azt írod, hogy az új email címemre egy internetes böngészés alkalmával találtál
rá egy irodalmi portálon és egy új fényképemre is. Azt mondod, hogy még mindig
szép vagyok. Beszélsz erről-arról. De magadról keveset mesélsz, hogy most van
egy kiskutyád, akit Charlie-nak hívnak, meg ilyen lényegtelen dolgokat.
Nem mondod, hogy elvetted-e feleségül. Hogy még együtt vagytok-e. Hogy boldog
vagy-e.
Nincs is rá szükség. Egy boldog férfi nem tölti azzal az éjszakáit, hogy az
interneten egy elmúlt szerelem után keresgéljen. Az Appia Antica* permetező
esőjében lett vége, köddel, mely beborította a romokat és nehezen visszafojtott
sírással.
Odakint még mindig sötét van. A tea már kihűlt, és én a te szavaid bámulom a
képernyőn. A nevetéseinkre gondolok, rád, ahogy teli torokból dalolod a
Guappariát** az autópályán. Milyen hamisan énekeltél, szerelmem…
Aztán eszembe jut az első alkalom, amikor szeretkeztünk. A te ágyadban
aludtunk. Az egész éjszaka anélkül telt el, hogy akár egymáshoz értünk volna. Reggel
ugyanabban a pillanatban nyitottuk ki a szemünket. Csendben néztük egymást. Ki
mozdította először a kezét? Én vagy te? Csak azt tudom, hogy az ujjaink lassan
közeledtek egymáshoz, majd valami hihetetlen gyöngédséggel fonódtak össze.
Aznap volt a napfogyatkozás Rómában - a város lustálkodott. A meleg fülledt
volt, a levegő nehéz.
Szent Lőrinc éjszakájára gondolok, a tópartra, ahova elvittél, hogy
hullócsillagokat nézzünk. Rád, aki emailt küldtél nekem, miközben én a
konyhában dobtam fel a tésztát főni.
„Mit csinálsz?” – kérdezted.
Nem válaszoltam. De amikor hazaérsz, megtalálod a saját üzeneted. Azt mondtad,
hogy a Szent Lőrinckor hulló csillagok alatt elhangzó kívánságok megvalósulnak.
A te kívánságod valóra vált. Mennyi bolondságot is csinálnak a szerelmesek!
Aztán emlékszem az összes szomorú pillanatra, egyikre a másik után. Ezek még
élénkebbek.
Milyen különös! Azt mondják, hogy az elmúlt szerelmeknél az ember végül csak a
boldog napokra emlékszik, meg hogy a fájdalmat idővel elfelejtjük, mint a
szülésnél. Hiszen ha a fájdalom emléke kitartana, bizonyára egyetlen nő sem
vállalna egy második terhességet. És egyetlen nő sem szeretne tovább. A
fájdalmat mindig elfelejti az ember, mondják. De én tudom, hogy ez nem igaz.
Eszembe jut a Firenzében töltött éjszakánk, minden szavad, mely ott elhangzott.
Az utcácska túloldalán álló templomnak olyan valószerűtlen márvány homlokzata
volt, fehér fénye megtöltötte a mi ablakunkat is. Átöleltél, és az angyalok, a
puttók és a szentek a Mennyország trombitáival visszaragyogtak az ablaküvegről.
Szinte meg tudtuk érinteni őket.
„Nem foglak soha elfelejteni. Nem tudnálak sosem elfelejteni.” – mondtad. – „De
neked mindent meg kell követelned egy férfitől. Ígérd meg nekem! Mindent
akarnod kell, teljesen. A szerelemben nem lehet az ember megelégedett.”
Ezeket a szavakat sosem felejtettem el, tudod? Sosem felejtettem el őket.
Logikus, racionális létről beszéltél. A túl nagy távolságról, a korkülönbségről,
és aztán róla is. Róla, akit nem szerettél, de aki ésszerűbb választás volt. Illőbb
a családodhoz, az életedhez. De én voltam, akit egyre szorosabban öleltél. És
miközben azt mondtam neked, hogy igen, igazad van, igazad van, te kezdtél el
sírni:
„Te vagy az, akit akarok, csak téged akarlak, csak téged…”
Mégis elhagytál. Egy szerelem nélküli, de nyugodtabb, elfogadhatóbb, könnyebb
kapcsolat miatt.
Olvasok rólad, a római éjszakáról és hogy milyen hevesen zuhogott, miközben
írtál nekem, hogy mennyire szeretnéd újra hallani a hangom. Itt viszont eljött
a reggel. Itt nem esik, tudod? Az ég tiszta. Gyönyörű napsütéses délelőtt lesz.
(Fordította: Erdős Olga ©)
*Katakombák útja, Róma
** Guapparia – Mario Merola dala, aki a főszerepet is
játszotta a szintén Guapparia címet viselő 1984-es filmben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése