Ornella Fiorini - A reggel és az este (Ed e’ mattina e sera)

Rajtakapom magam,
hogy gyermekkorom
antik színei után
vágyakozom,
melyek úgy hevernek ott,
mint kétszersült
a galamboknak,
melyek fent köröznek,
mikor változik az idő,
és e semmi közepén
rám tör a beszélhetnék

és emlékeztetnem kell önmagam rá,
kétezer éve már,
hogy ez a szín megszületett,
azt mondja a hang,
elmegyek majd egy könnyű légtől
új napon, mely csak az enyém,
oda, ahol pipacs nyílik
a köveken,
ahol a kés a szív
közepébe vág,
mint hó tetejéről
felröppenő verebek,
és a kertre eljön
a reggel
és az este.

(Fordította: Erdős Olga ©)