A férfiről azt suttogták,
hogy sötét titkai vannak, hogy veszélyes, de a nő nem hitt ebben. Hiszen ez a
férfi nem is olyan rég ott állt előtte, és bár volt valami a szemében, amitől
hűvös borzongás járta át, mégis azt kívánta, bárcsak közelebbről megismerhetné.
Ez a vágy hamarosan
teljesült. A férfi is megkívánta, vonzotta a nőben rejlő mindent elsöprő
életszeretet. Később a várába is elvitte, a nő pedig biztos volt abban, hogy ez
a feltétlen bizalom jele. Lenyűgözte a kiismerhetetlen férfi és annak világa,
ugyanakkor kicsit tartott is tőle.
Eleinte nem tűnt fel neki,
hogy falat építenek maguk közé. Együtt közösen – a többiek miatt.
A nőben kérdések bujkáltak,
amelyeket félt feltenni a férfinek, aki viszont szívesen hallgatott az
érzéseiről. Úgy hitte, amit ad a nőnek, annak elégnek kell lenni ahhoz, hogy az
elfogadja és szeresse.
Valóban volt egy szoba,
amely mindig zárva volt, de a nő lelke mélyén tudta, hogy megkaphatná a
kulcsot, ha tényleg akarná. Nem akarta.
Telt-múlt az idő, és a nő
már nem volt olyan életvidám és ragyogó. A férfi is úgy érezte, eltávolodtak,
és ezen inkább csak rontott a nő sokszor bosszantó ragaszkodása. Nem akarta
szóba hozni ezt a nő előtt, talán nem is tudta volna úgy megfogalmazni, ahogy
szerette volna.
A csend pedig egyre
nyomasztóbbá vált közöttük.
A nő figyelni kezdte az apró
jeleket, meghallotta a rosszindulatú híreszteléseket, és egyre jobban
elkeseredett. Egyik napról a másikra megérezte a köztük húzódó falat. Olyan
volt, mint a férfi vára: kinyitotta a kaput és beengedte, de a falak maradtak.
A férfi biztonságában léteztek, nem a nőjében. Mindent megmutatott, csak egy
dolgot nem, a múltját, amit a hetedik szobába zárt.
A nő próbálta elnyomni a
vágyat, hogy benyisson az ajtón. Félt, hogy vagy a férfit, vagy önmagát
elveszíti a tudással. Mert mi van, ha tényleg igaz minden? Ha nők vannak
bezárva abba a szobába - szerelmek darabokban, és a be nem hegedt sebekből vér
szivárog?
Sarokba kellene szorítani a férfit, az ajtó elé
cibálni, elvenni tőle a kulcsot és feltárni a rejteket, hogy kiáradjon minden
rossz. Szembe kellene nézni a kísértetekkel együtt, közösen, aztán hagyni őket
elmenni végre. Igen, így kellene! –
gondolta a nő, és mosoly suhant át az arcán.
Már nem volt más dolga, csak
várni a férfit, hogy hazaérjen…
(2006-05-04)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése