Sharon Olds - Marilyn Monroe halála (The Death of Marilyn Monroe)

A mentősök megérintették hideg
testét, felemelték
a hordágyra – ólomnehezék –,
próbálták összezárni a száját, lecsukták a szemét,
rögzítették karjait az oldalánál, kisimítottak
egy beakadt hajtincsét, 
mintha számítana,
látták mellének alakját, a lepedő alatt
a gravitációtól lelapulva,
úgy vitték le a lépcsőn,
mintha még ő lett volna.

Erdős Olga - lilith

(Galdrnak)

bűntelen is bűnös
szép férfi arcod,
rajtad a jel -
hát itt vagyok, ádám,
hogy ma oltár elé vezess,
és légy, hisz vagy:
az örök vesztes,
túl gyarló, túl emberi

Erdős Olga - Esőtánc

Hajnal van, épp hogy megvirradt,
a horizont alján vöröslik a nap.
Felhő sincs az égen, az eső mégis esik,
dobol a tetőn, kezeink egymást keresik.

Erdős Olga - Zorba táncra hív

Nálad élesebbek a színek,
vakít a fehér és a kék.
Itt szélmalmok a szívek,
és a tengerben elveszik az ég.

Kúsznak fel a domboldalon,
a zsalugáteres házak. 
Kereszt feszül a kupolákon,
én a mólónál várlak.

Erdős Olga - Láthatatlan kötelék

Űz hozzád, szorít,
nem ereszt.
Üvölteném, de csak
némán ejtem ki 
nevedet.

Könnyek
fájdalmas szenvedélye.
A „majd egyszer”
örök reménye.

Erdős Olga - Most kellene

Most kellene kimutatnom pedig,
kimondani, mert most vagy itt,
most, hogy minden más, mint eddig,
hogy az Egész sok apró darabja
annyi év után végre összeállt.

Erdős Olga - Mese a vadászról

Balogh Péter: A nyíl 

A nyíl elrepült,
S célba ért.
S ott semmit sem talált.
Semmit, csak önmagát.
Mint mikor repült
(ez voltam én)
A magányt.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy vadász, aki nagyon ügyesen bánt az íjjal. Nem volt már pelyhedző állú siheder, hanem érett, fiatal férfi, aki szívesen járta az erdőt. 

Évek óta egyedül élt egy vadászházban, amely egy tisztáson állt, mélyen megbújva a fák között. 

Néha egy-egy vándor vetődött útjába, máskor királyok követeivel váltott néhány szót az élet dolgairól. De összességében jobban kedvelte a saját maga által teremtett világot, a susogó lombú fákat, a cserfes patakot és a vadon állatait. Ismerte és szerette a természetet, sőt, titokban csodálta is azt a rendet és nyugalmat, amit az erdő, és önként választott élete nyújtott neki.

Alda Merini - Genezis (Genesi)

Szeretnék egy fiút tőled, ki fényes kard
lenne, a magasságos kegyelem kiáltása,
aki kő volna, aki az új Ádám lehetne,
aki a véremből eredne, s aki szomjunkat
halkabban ugyan, de feloldaná.