Sharon Olds - Marilyn Monroe halála (The Death of Marilyn Monroe)

A mentősök megérintették hideg
testét, felemelték
a hordágyra – ólomnehezék –,
próbálták összezárni a száját, lecsukták a szemét,
rögzítették karjait az oldalánál, kisimítottak
egy beakadt hajtincsét, 
mintha számítana,
látták mellének alakját, a lepedő alatt
a gravitációtól lelapulva,
úgy vitték le a lépcsőn,
mintha még ő lett volna.

Ezek a férfiak nem voltak többé ugyanazok. Munka után
most is elmentek, ahogy mindig,
meginni egy-két pohárkával, de egymás szemébe
nézni nem tudtak.

Az életük megváltozott
- az egyik rémálmoktól szenvedett, furcsa
fájdalmaktól, impotenciától, depressziótól. A másik megutálta
a munkáját, másképp nézett rá
a felesége, a gyerekek. Még a halál is
másnak tűnt számára – egy helynek, ahol ő
várja majd.
És volt olyan, aki éjjelenként
egy hálószoba ajtajában állt, hogy hallgassa
egy nő lélegzetvételét, csupán egy hétköznapi nő
lélegzetvételét.

(Fordította: Erdős Olga ©)