Erdős Olga - Torino ősszel

Mert nem számít
tér,
idő,
mozdulat -
csak a derengő napfény
a langyos október
rőt levélszőnyegén.

Erdős Olga - Szélcsend

Hallgat a világ - 
és bennem a csend
hangokért kiált.

Még gondolok rád - 
ahogy kiszáradt
föld esőre vár.

A szél ma sem fúj -
elnyűtt álmokon 
így nem jutok túl.

Erdős Olga - Kettősség

Kétlaki vagyok.
Ezt érzem,
ha olasz lelkem
dúdol a dalban,
melyre öröktől fogva
emlékezem.

Ujjával 
lágyan simít hajamba
a calabriai olajfa.
Tudom, Siena felett az ég
toszkánul mesél.
S csak néha fáj,
ha a Tirrén-tenger
felől déli szél
fúj és borzong a táj.

Erdős Olga - Utazás

Háttal ülök a vonaton,
visszafelé futnak a fák,
a fülledt Alföld monoton
hangon esőért kiált.

Elsuhan a szénaboglya,
akár a forró délután,
a friss ízű reggel mosolya
éjbehajló emlék csupán.

Daniela Raimondi - Kezeid közt (Fra le tue mani)

Mikor
az ágyban meztelen
melletted hevertem
félig lehunyt szemmel,
mint egy érett,
rózsás,
lédús,
húsos gyümölcs.
Mikor kezed közé vettél,
és lassan megízleltél,
végignyaltad karom belsőfelét,

Daniela Raimondi - Víz (Acqua)

Az egyes vágánynál vártalak.
A vonatok beérve az állomásra nyikorogtak.
Egy általános üdvözléssel kinyitották az összes ajtót.
Ezer ember áramlott a peronon, mint megannyi zavaros
folyó körülöttem. Körülöttem, aki mozdulatlanul álltam
a délután utolsó napsugarában

Erdős Olga - Emlékek

Van egy ház, az álmok és a remények ösvény-emléke vezet felé. Az utat óriás juharfák szegélyezik, lomb-karjaikat a magasban fonják össze.

A ház verandás, hófehér, hatalmas ablakokkal.

A teraszra behatol a Nap, egy fénynyaláb simítja végig az arcom, s én ott állok az öröknek tűnő ragyogásban.

Gondolataim elkalandoznak. A múlt illatait érzem az orromban, ahogy lehunyom a szemem. Frissen sült fahéjas-almás sütemény a konyha asztalon. Korhadt faágak a közeli vízparton. Anya hálóingje, amikor vasárnap reggel mellébújok az ágyba.

Erdős Olga - Tükröződés

kitárt karú csupasz nyárfaként
állok látom magamat
az útszéli pocsolyában
reszketve tükröződik a Kék
tovatűnő autók nyomán
hosszú vízcsíkokba
halnak a szétfröccsent álmok
a 47-es kétszázhúsz kilométeres
Alföldet átszelő aszfaltján

Erdős Olga - Vasárnap délután

Egy kávé az udvaron
vasárnap délután,
míg a szeptemberi
bágyadt napsugár,
mint vén kutyád
a lábadhoz ül.
Orrodba száraz falevél
fanyar füst szagát

Erdős Olga - Úton

Autók, vonatok, buszok
visznek el és hoznak
vissza, mert egyik sem
az a hely, amit bodza-
illattól párás éjeken
kerestem.
Egy-egy ezüstlevelű
nyárfaerdő
láttán a Tisza árterében

Erdős Olga - Más szögben

Régóta keresem az okát,
Miért vonz e táj
jobban, mint más?
Miért bizsereg
a bőröm, ha a reggel
a piazzán talál?
Mitől ver
hangosabban a szív,
ha a campanile
harangja hív?
Mitől ismerős
a sok pasztellszínű ház,
a tetőn a cserép,
a selyemakác
és a pínea fenyő?
Miért jó egy bisztró teraszán,