Erdős Olga - Tükröződés

kitárt karú csupasz nyárfaként
állok látom magamat
az útszéli pocsolyában
reszketve tükröződik a Kék
tovatűnő autók nyomán
hosszú vízcsíkokba
halnak a szétfröccsent álmok
a 47-es kétszázhúsz kilométeres
Alföldet átszelő aszfaltján


már nem hív a februári szél
már nem szököm
át vele a Körösökön
sem a Berettyón
már gyökeret vertem maradok
tavaszig elviselem valahogy
az ágaim között tollászkodó varjakat
és bámulom tovább
a túloldali nádast eső után

(2007-02-12)