Hallgat a világ -
és bennem a csend
hangokért kiált.
Még gondolok rád -
ahogy kiszáradt
föld esőre vár.
A szél ma sem fúj -
elnyűtt álmokon
így nem jutok túl.
Távozz tőlem, Múlt! -
Rothadó gyümölcs,
ne ölembe hullj!
Az alkony marad -
hosszasan időz,
vágyakat arat.
Most mindent szabad -
s a mézszín remény
ajkamra tapad…
(2005-08-20/21)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése