Háttal ülök a vonaton,
visszafelé futnak a fák,
a fülledt Alföld monoton
hangon esőért kiált.
Elsuhan a szénaboglya,
akár a forró délután,
a friss ízű reggel mosolya
éjbehajló emlék csupán.
És te valahol ott vársz rám
a sárga napraforgók között,
érinted szótlanul a szám
álmom zárt szemhéja mögött.
(2005-07-30)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése