Hajnal van, épp hogy megvirradt,
a horizont alján vöröslik a nap.
Felhő sincs az égen, az eső mégis esik,
dobol a tetőn, kezeink egymást keresik.
Legyünk bátrak, vessük le a ruhát,
érezzük bőrünkön a reggel illatát!
Táncoljunk úgy, mintha véget sosem érne,
ez a perc lenne életünk kezdete és vége.
Ne hívjuk a jövőt, feledjük a múltat,
a pillanat számít, ami hozzád bújtat.
Ha felszárad az eső, külön megyünk tovább,
testemre körömmel vésem fel ajkad mosolyát.
(2004. 08. 13.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése