Űz hozzád, szorít,
nem ereszt.
Üvölteném, de csak
némán ejtem ki
nevedet.
Könnyek
fájdalmas szenvedélye.
A „majd egyszer”
örök reménye.
Valami szép,
valami kék,
olyan, ami hív:
egy láthatatlan kötelék.
Csatok és kapcsok
nélkül –
lelkem lelkedbe
szédül.
(2002. 12. 26.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése