Simone Magli - Zsivágó (Zivago)

Szemei fájdalommal és szerelemmel telve
kelnek át a szibériai sztyeppén
olthatatlan láng hajtja,
lelkét égeti, szétszakítja:
ez a remény.

Az idő, a háborúk, a nehézségek hátán lovagolva
egy férfi, egy költő rója lépteit.
Keresvén, hol az a villamos, s felszállva rá,
most először nem érezte
önön maga súlyát.

(Fordította: Erdős Olga ©)

Nyomtatásban megjelent az Osservatorio Letterario 89/90-es számában