(egy francia lány válasza Gregory Lemarchal dalára)
« Écris l’histoire
Tout c’que tu voudras entre
Mes lignes
Ton territoire
Étendu si loin sur le mien
Écris l’histoire
Dans ma mémoire
Mais n’écris jamais la fin »
Ezért kellene órákat egyeztetni? Kilométereket mínuszolni?
Ezért a tompa borzongásért? A hirtelen összerándulásért? A nedves, meleg zsibbadásért a lábam között?
Azt hiszed, hiányzik még az alattam ziháló légzésed?
Az én kezem rutinosabban siklik rajtam, mint a tiéd.
Miért kellene, hogy izzadt tested lenyomata érződjön a bőrömön?
Elmúltál az agyamnak.
Csak itt bent dobban néha még egy érzés. Olyan, mint a szemed színe – meghatározhatatlan.
Aztán csendben megfagy a külvilág.
A mellkasomra ül valami nehéz súly.
Miatta csak sóhajtva veszek levegőt.
És ez leírhatatlan.
(2005-09-06)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése