Néha rám töröd emléked ajtaját.
Csak az ősz jött el – ámítom magam.
Ő idézi bennem hangod dallamát,
hulló levéllel némítva szavam.
A korai alkony és a fakó Nap.
Ők csalják elő csupán könnyemet.
Egy szerelmes sorokkal teleírt lap
jelöli a neked írt könyvemet…
(2004-09-04)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése