vagy Prágába csak úgy kimondani a neved
ahol nem értenek és te sem értesz mást
ahol mindent feledve csókoljuk egymást
az utcán hideg-csípte arccal nevetnénk
és a kávéházban ülve nem értenénk
miért nézi a pincér annyira a kezem
mikor fagy-piros ujjam zsebedbe teszem
macskakövön koppan majd lépteink zaja
és szűk terecske lesz sóhajunk visszhangja
lehunyt szemmel is látom hogy ölel a karod
hólepte városban sétálunk – ha te is akarod.
(2004-10-04)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése