Erdős Olga - Tudatos útvesztő

Porcelán szilánkok –
ezer és ezer
szanaszét hever.

Áthúzott mondatok –
egyedül kevés
kódolt tévedés.

Lélek-én darabok –
félig üresen

Erdős Olga - Tegnap-ma-holnap

Tegnap

Még zöldaranyban álltak a fák,
és rózsakék volt a kora este.
De tudtuk, utolsót sóhajt a nyár,
és beleremeg bágyadt teste.

Ma
Ködfolttal ébreszt az őszi reggel,

Erdős Olga - Mese az ezüstfenyőről

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy erdő. Valahol messze, magas hegyek és zöldellő völgyek között terült el, susogó fái alatt hűs patak csordogált, az ágakon madarak és mókusok tanyáztak, a rengeteg közepén lévő tisztáson pedig egy őzcsorda éldegélt.

Békés és nyugodt világ volt ez, szinte háborítatlan béke honolt a tájon.

Egy nap azonban sötét felhők érkeztek az erdő fölé, hatalmas villámok és vészjósló mennydörgés kíséretében. Az állatok elbújtak fészkükben, odújukban, még a fák is valahogy félve próbáltak ellenállni a szél erejének. Egy teljes éjszakán át dúlt a vihar, nyomában sosem látott pusztítást hagyva.

Másnap reggel a felkelő Nap sugarai megtépázott fákon, letört gallyakon, és néhány halott állatka tetemén siklottak végig. Minden a régi, és mégis, minden más. Vagy mégsem? A tisztás szélén egy fenyő állt, világos, szinte szürkés-zöld tüskékkel, fiatalon, büszkén, életerősen. Mintha csak most reggel érkezett volna ide. Az őzek óvatosan közelítettek feléje, orrukkal szimatolták, bökdösték törzsét, és valami véghetetlen nyugalmat éreztek a közelében.

Erdős Olga - "Szaladj! Szabad vagy!"

Eldöntöttem, hogy szabadon engedem. Olyan régóta élt már bezárva.

Nem mintha ketrecben tartottam volna, illetve csak nagyon ritkán, inkább félvadnak nevezném.

Eleinte félénk volt és riadt. Aztán egyre bátrabban lépegetett a biztonságos körön kívül is. Naiv volt és tapasztalatlan, de később tanult a hibáiból. Kétszer ugyanabba a csapdába nem lépett, legfeljebb hasonlóba. Volt, hogy megsérült, hogy fájdalmai voltak, de mindig kiszabadult a kelepcéből. Megesett, hogy hónapokig nyalogatta sebeit visszahúzódva, aztán is csak óvatosan indult felfedezőútra. De végül győztek az ösztönei, és vadászni indult, mert erre született.

Tony Moffeit - Ragyogó állat (Luminous animal)

a kérdés az: hogy szabadulsz
meg a démonaidtól
a kérdés az: hogyan üvöltesz
egyedül a kérdés az:
hogy úgy éled-e az életed
ahogy szeretnéd a kérdés
az: hogyan szabadítod ki
magad saját agyad
börtönéből a kérdés az: hogy
bontod le saját gyártású
gépezeted falait a kérdés az:
hogyan törsz ki és

Juana Castro (műfordítások)

Juana Castro (1945, Villanueva de Cordoba) spanyol költőnő nevévelDaniela Raimondi honlapján találkoztam az év elején. Az ő olasz fordításainak hála, meg is érthettem a többszörös irodalmi díjnyertes hölgy 2000-ben megjelent Del color de los Ríos című kötetéből válogatott verseket. A szövegeket olvasva mindenféle jelző eszembe jutott, többek között, hogy különösek, őszinték, de szépek és emlékekkel telik is. 

A fiú (Zagal) 

A kölyök vagyok, aki miatt anyám halott.
Fiúruhákat adtak rám, mondván: „ezekben járj!”

Simone Magli - Örök (Eterno)

Lépteid nyomában járok majd a sötétben,
míg felém nem fordul mosolyod,
hogy megerősítsen, nem volt minden hiábavaló.

(Fordította: Erdős Olga ©)

  

A vers olasz eredetije nyomtatásban megjelent az Osservatorio Letterario 85/86-os számában)